PST (Point Source Transmittance)

A PST a szórt fény szintjének mennyiségi mértéke, amelyet a külső pontszerű forrásból (pl. a Napból) a detektorhoz érkező fényteljesítmény és e forrás teljesítményének arányaként definiálnak, a műszer tengelye és a forrás közötti szög függvényében.

Hogyan határozzák meg a PST-t?

A PST-t szimulációval (vagy kísérletileg) határozzák meg, egy pontszerű fényforrást a műszer tengelyéhez képest egymást követő szögekbe helyezve, és mérve a detektorhoz érkező intenzitást. Az eredmény egy PST-grafikon a forrástól való eltérési szög függvényében — minél alacsonyabb az érték, annál jobb a szórt fény elnyomása.

Alkalmazások

A PST szabványos specifikációs követelmény az űr

• és csillagászati műszereknél — például a 10⁻⁴ alatti PST követelmény 30°-os, a Naptól való eltérésnél tipikus a Föld-megfigyelő kameráknál és a teleszkópoknál.

Kapcsolódó fogalmak

Szórt fény

BSDF

Monte Carlo módszer az optikában